• facebook

 

Nyírmeggyes Története

 

Őseink a honfoglalás idejében elkerülték a magasabb fekvésű, erdővel borított, homokos talajú térségeket, leginkább a folyók egykori árteréből kiemelkedő hátakat, valamint az Anarcs-Nyírkarász, Buj-Nyíregyháza-Érpatak-Geszteréd irányú földsávot, és a Nyíregyházától Apagy, Nagykálló, Balkány felé elterülő vonulatokat ülték meg.

Az egyik ilyen honfoglaló Kaplony nemzetség a Kraszna és Szamos mellékén telepedett meg, tőlük származott a Károlyi, Vetési, Bagosi, Csomaközi család. A Semjén vagy Balog nemzetség ősi szállásai a Szamos két partján voltak, utódaik előbb Lőkös, később Kállay néven szerepeltek. Szintén a Szamos vidéke adott otthont a Kölcsey nemzetségnek, amelyből a Kende és a Kölcsey család ágazott ki, valamint a Gutkeled nemzetségnek is, amelyből a Báthori, Várdai család eredt.

A Káta nemzetség a Kraszna mentén telepedett meg, tőlük származtak a Csaholyiak, Surányiak és Vasváriak.

A község V. István király 1272. augusztus 3-án kelt oklevelében tűnik fel Hetény határjárásánál Medyes néven. Szent László fennmaradt kultusza miatt királyi telepítésűnek vélik a falut.

Oklevél 1297-ben említi először, de akkor már kialakult faluként.

1300-ban földesura Topokai.

XIV. század elején a Tövisiek Közép-Szolnokból származó családjának birtokában volt a település.

1337-ben az idevaló Tövissedi István fia pereskedik a Kaplony nembeli Nagymihályiakkal a területért.

1340. decemberében a falu egyharmadába-bírság címén (40 márka) - a pernyertes Csaholyi Péter fiát, Jánost iktatta be a váradi káptalan, bár Tövissedi Istvánt fiai: János, Lőrinc és Miklós eltiltották a kérdéses birtokrész átengedésétől. Tiltakozásuk azonban eredménytelen maradt, sőt még a saját birtokrészüket is elpusztította a szomszédos birtokos: Kántor Bereck.

1348-ban mint a Tövisi nemesek birtokát, Kántor Bereck pusztította, így a hajdani Medgyes nevét később Medgyesteleke néven lelhetjük fel, ami a település elpusztult állapotára utal, így már csak telekhelynek nevezték.

1352-ben I Lajos Királynak jelentette Szatmár megye előjárója, hogy Meggyestelken Kántor Bereck hevesen támadta a Nagysemjéni István fiának jobbágyait.

Nem véletlen tehát, hogy a települést 1354-ben már csak telekhelynek nevezték, 1358-ban pedig kifejezetten lakatlannak.

Egy 1357. évi oklevél szerint Ruszkával

Martonival és Hodásszal volt határos.

Utóbbi év augusztusában Hetény, másként Hodász és Radalf határvitája során említették terra -ként, csakúgy, mint 1358. szeptemberében is.

1360. május 25-én Tövissedi István fiai ismételten eltiltották a Csaholyiakat, történetesen Péter és Sebestyén mestereket az ő Abameggyese birtokuk és Meggyes földdarabjuk visszatartásától és használatától, de akkor is eredménytelenül.

László erdélyi vajda 1379. október 10-én kelt okiratából tudjuk, hogy Meggyes falunak a Tövissedi család tulajdonában lévő részei-az adott időben- Szunai László és Miklós zálogos birtoka volt, és tényleges tulajdonosa: Tövissedi Jakab diák éppen a birtok kiváltásán fáradozott, de eredménytelenül.

Nevét 1381-ben Megyes alakban találjuk.

1383-ban Tövised Jakab birtokolja, akinek magvaszakadtával a Csaholyiakra szállott s övék volt a család kihaltáig.
Később ez a birtokrész - egy 1383-ban kelt oklevél szerint - a Kállayak kezére került, akik egy részét be is népesítették.

1384-ben Kállay Istvánnak ezen birtokán a szomszédos Radalf urai: a Macsolai Nyilasok hatalmaskodtak.

Ugyancsak ez időben sikerült Tövissedi Jakab mester diáknak iktatóparancsot szereznie Meggyesnek az Abaházával szomszédos azon részére, amely 1340-től a Csaholyiak birtokában volt. A Csaholyiak ellentmondása miatt azonban a kialakult peres eljárásban csak 1390. augusztus 31-én hoztak végítéletet, elrendelve Tövissedi Jakab mester diák beiktatását a kérdéses birtokrészbe.

Alig néhány év múltán, 1392. január 14-én, Tövissedi Jakab a kiskorú fia: Péter nevében is átengedte Meggyest és a szomszédos Tárkány nevű öröklött birtokait a határaikon belül fekvő Tuzokos, Eperjes és Cserepes tartozékaikkal együtt-155 budai dénármárkáért- Kállay István unokáinak és Csaholyi Sebestyén fiainak.

1408-ban Csaholyi László a meggyesi részbirtokait zálogba adta Vay Pálnak, akit a birtokba be is iktattak.

1410 körül a Kállayak részbirtoka már Kállay István fia: Meggyesi Zsigmond öröklött birtoka volt.
Az bizonyos, hogy 1413-ban még egy szent Andrásnak emelt templomáról létezik említés.

1429. májusában Csaholyi István fiai: János és László nyertek új adományt Zsigmond királytól Meggyesre, de az egykori birtoktest továbbra is a Kállay és Csaholyi családok tulajdona maradt.

1429-ben Megyes utragne alakban találjuk.

1434. áprilisában az elhalt Meggyesi Zsigmond és felesége hagyatékán osztoztak utódaik és örököseik, ekkor említik a falu Szent László király tiszteletére emelt templomát és István nevű plébánosát.

1436-ban vajai Vay Pál kapta meg felét.

1471. szeptemberében a Báthoryak feldúlták Csaholyi Pál meggyesi birtokát, s a javait Bátorba hurcolták. 1477-ben a Bélteki Drágffyak szerezték meg itt Csaholyi Mátyus fia, István részeit.

1513-ban az elhalt Csaholyi Bertalan özvegye, Anna asszony vonakodott visszaadni férje egykori meggyesi részbirtokát.

1514-ben meghirdetett keresztes hadba számosan vonultak a térség falvaiból, mezovárosaiból.

1520-ban -leányági örökösként- Derzsi Lászlóné Buthkay Keszegh Erzsébet szerzett benne a Csaholyiaktól részeket.

A hatalmas Drágfi Gáspár pártfogása alatt a reformáció már 1527-től kezdve nagyon elterjedt volt vármegyénkben s a többek között a községünkben birtokos . Sulyok, Irinyi, és Zeray családoknak is hívei közé számíthatta - joggal lehet következtetni, a XVI. század második felében már református volt a lakosság.

1546-ban Peökry Pál birtokolta egy részét. Volt ez azon Peökry Lajosnak Báthori Erzsébettől született fia, aki mivel Ferdinánd Királyt illetlenül tsufolta, Gréczben és Insprukban két esztendei fogságban tartatott

1547-ben Csaholyi Somát és Katalint iktatták itt birtokba.

1549-ben Brebiri Melyth Györgyné Csaholyi Anna követelte a másik Csaholyi-ágtól elhalt apja birtokainak okiratait.

A XVI. Században földesurak benne a Báthoryak is.

A XVII. században Meggyes urai gyakran változtak. Új birtokosként feltűnik Anarcsy György,1659-ben Kapy Katalin.

Jelenleg a nyírmeggyesi egyház történetéről 1666-ból és 1673-ból kelt kontraktuális levél s a megmaradt kisebbik harang ezzel az inscriptiával: "Sum furu in glorian Dei Ao 1687" árulkodik.

Az egyház adatai az 1666. évig vezetnek vissza az ekkori prédikátor Dobrai Mihály volt.

A II. Rákóczi Ferenc által elrendelt 1703 pünkösdjétől 1705 január 1-ig tartó összeírásból kitűnik, hogy meggyes 2 hétig pusztán állott az összeírás alkalmával, csupán 6 gazda lakott benne.

1742-ben restaurálják a templomot, két évvel később 1744-ben pedig másik harangot öntetnek a kisebbik mellé.

Az 1766 évi tűzvész, amely egy villámcsapás következménye volt, elpusztította a község templomát és a parókiát is.

1783-ban 18 nemes és 6 adózó férfiúból megalakul az első presbitérium.

A XVIII. században a gróf Teleki, Irinyi, Ujhelyi, Korda, Bay, Sulyok, Varga, Kovács és a Szatmári, Bence családok szerezték meg. Már Nyír-Meggyes néven írt róla Fényes Elek az 1851-ben kiadott Geographiai szótárában:
"Szép erdeje volt, jóféle lapály és homokos határa búzát, rozsot, kukoricát bőven termett, 1433-an lakták."

 

Szatmár vármegye 1908. évi monográfiájában kisközségként szerepel 335 házzal, 1737 lakossal, 4092 hold határral és 12 tanyával. Akkori urai Ilosvay Aladár és Bálint, özv. Válly Jánosné, Nemestóthi Szabó Antalné voltak.

http://www.nyirmeggyes.hu/kepek/pecset.jpg

 

 

 

 

 

 

1. ábra: Nyírmeggyes pecsétje

A község 1786-ból származó pecsétje jól tükrözi, hogy az emberek fő megélhetési formája már ebben az időszakban is a mezőgazdaság volt. 
A zárt pecsétmező alján stilizált föld, belőle kinövő lombos fával, fölötte az évszám: 1786. A fa bal oldalán alul görögdinnye, fölötte sárgadinnye, a jobb oldalon egy kéve búza.

Tisza László, Kálmán és Lajos 1866-ban, még a birtok elkülönözés (jobbágyfelszabadítás lezárása) teljes befejezése előtt, felosztották egymás között a tiszai uradalmat, amit 1866. október 21-én Geszten írtak alá. A továbbiakban rögzítették a fiú és leányágat egyaránt érintő örökösödés alá eső birtokrészeket is, ide tartozott Nyírmeggyes is tizennégyezer forint becsült értékkel.

http://www.nyirmeggyes.hu/kepek/Ilosvay.JPG

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ilosvay András kúriája XIX. század

Martoni

Martoni neve 1357-ben tűnik fel mint Radalf szomszédja Hodász és Ruszka között Martuny -ként írva. Egy 1445-ös oklevél szerint pedig Hodász és (Kántor-) Jánosi határain belül feküdt. A falu a XIV. század-nál nem keletkezhetett sokkal korábban. A nevét viselő, ismeretlen származású család birtokából mint puszta került a Vajaiak, Rohodiak és Kántorok kezére (Maksai 174). A Szab.Szatm. - bizonyára okleveles adatok alapján - úgy tartja, hogy a név olvasata bizonytalan: Martoni és Mártoni egyaránt lehet. A lakosság azonban a határ északnyugati szélén fekvő dűlőt ma is Martoni néven ismeri, így nyilvánvalóan ez volt a hajdan ezen a tájon fekvő falunak a neve is.

Radalf

Hodász határában, vagy környékén kereshető Radalf falu helye is. Neve 1272-ben Hodász határjárása során tűnik fel: nevét ekkor Rodolphi' alakban írják. Egy 1357 évi oklevél szerint Ruszkával, Martonival és Hodásszal határos. Az egykori falut a beregi Macsolai család Radalfnevű tagja alapította a XIII. század-ban.1279-ben már kialakult falu volt. Pusztulása a középkorban kezdődött, és a XV. század eleje után nincs róla több adatunk. Lakói magyarok voltak. (Maksai 198.) - Puszta személynévből való településnév. (Szab.Szatm.71.) Az elpusztult falunak az élő névanyagban nincs nyoma.

Ruszka

Ruszka neve 1357-ben tűnik fel, mint Radalf szomszédja (pr.Ruszka). Maksai szerint puszta, illetőleg telek a Jánosi-uradalom határában. 1454-ben Hodász és Parasznya közötti határjárásban is említik az egyik részét (Rwzkalapossa). Keleti szláv telepítésre valló földrajzi név. A ruska"orosz" szó vált falunévvé (Szab.Szatm.53.) Az elpusztult falu emlékét a határ északi részén fekvő Ruszka nevű dűlő őrzi. Bizonyára errefelé volt a hajdani település is. Borovszkykántorjánosinál szól róla.

 

 

Nyírmeggyes története jelenleg is kutatási témát képez. A meglévő anyag feldolgozását követően kiegészítésre kerül.

Szerencsi László