Nyírmeggyes Szabolcs – Szatmár – Bereg megye szatmári részén, a Délkelet-Nyírségben található település. Megyeszékhelyünktől, Nyíregyházától mintegy 51 km-re, a megye 2. legnagyobb városától, Mátészalkától 5 km-re fekszik. Megközelíthető a 471-es úton, érinti a Nyíregyháza – Mátészalka vasútvonal, ez kedvezően befolyásolja a lakosság foglalkoztatási helyzetét.

 

Története:

Őseink a honfoglalás idejében elkerülték a magasabb fekvésű, erdővel borított, homokos talajú térségeket, leginkább a folyók egykori árteréből kiemelkedő hátakat, valamint az AnarcsNyírkarász, Buj-Nyíregyháza-Érpatak-Geszteréd irányú földsávot, és a Nyíregyházától Apagy, Nagykálló, Balkány felé elterülő vonulatokat ülték meg. Az egyik ilyen honfoglaló Kaplony nemzetség a Kraszna és Szamos mellékén telepedett meg, tőlük származott a Károlyi, Vetési, Bagosi, Csomaközi család. A Semjén vagy Balog nemzetség ősi szállásai a Szamos két partján voltak, utódaik előbb Lőkös, később Kállay néven szerepeltek. Szintén a Szamos vidéke adott otthont a Kölcsey nemzetségnek, amelyből a Kende és a Kölcsey család ágazott ki, valamint a Gutkeled nemzetségnek is, amelyből a Báthori, Várdai család eredt. A Káta nemzetség a Kraszna mentén telepedett meg, tőlük származtak a Csaholyiak, Surányiak és Vasváriak.

A község V. István király 1272. augusztus 3-án kelt oklevelében tűnik fel Hetény határjárásánál Medyes néven. Szent László fennmaradt kultusza miatt királyi telepítésűnek vélik a falut. Oklevél 1297-ben említi először, de akkor már kialakult faluként.

1300-ban földesura Topokai. A XIV. század elején a Tövisiek Közép-Szolnokból származó családjának birtokában volt a település.

1337-ben az idevaló Tövissedi István fia pereskedik a Kaplony nembeli Nagymihályiakkal a területért. 1340. decemberében a falu egyharmadába-bírság címén (40 márka) - a pernyertes Csaholyi Péter fiát, Jánost iktatta be a váradi káptalan, bár Tövissedi Istvánt fiai: János, Lőrinc és Miklós eltiltották a kérdéses birtokrész átengedésétől. Tiltakozásuk azonban eredménytelen maradt, sőt még a saját birtokrészüket is elpusztította a szomszédos birtokos: Kántor Bereck.

1348-ban, mint a Tövisi nemesek birtokát, Kántor Bereck pusztította, így a hajdani Medgyes nevét később Medgyesteleke néven lelhetjük fel, ami a település elpusztult állapotára utal, így már csak telekhelynek nevezték.

1352-ben I Lajos Királynak jelentette Szatmár megye előjárója, hogy Meggyestelken Kántor Bereck hevesen támadta a Nagysemjéni István fiának jobbágyait. Nem véletlen tehát, hogy a települést 1354-ben már csak telekhelynek nevezték, 1358-ban pedig kifejezetten lakatlannak.

Egy 1357. évi oklevél szerint Ruszkával, Martonival és Hodásszal volt határos. Utóbbi év augusztusában Hetény 4 Nevét 1381-ben Megyes alakban találjuk.

1383-ban Tövised Jakab birtokolja, akinek magvaszakadtával a Csaholyiakra szállott s övék volt a család kihaltáig. Később ez a birtokrész - egy 1383-ban kelt oklevél szerint - a Kállayak kezére került, akik egy részét be is népesítették. 1384-ben Kállay Istvánnak ezen birtokán a szomszédos Radalf urai: a Macsolai Nyilasok hatalmaskodtak. Ugyancsak ez időben sikerült Tövissedi Jakab mester diáknak iktatóparancsot szereznie Meggyesnek az Abaházával szomszédos azon részére, amely 1340-től a Csaholyiak birtokában volt. A Csaholyiak ellentmondása miatt azonban a kialakult peres eljárásban csak 1390. augusztus 31-én hoztak végítéletet, elrendelve Tövissedi Jakab mester diák beiktatását a kérdéses birtokrészbe. Alig néhány év múltán, 1392. január 14-én, Tövissedi Jakab a kiskorú fia: Péter nevében is átengedte Meggyest és a szomszédos Tárkány nevű öröklött birtokait a határaikon belül fekvő Tuzokos, Eperjes és Cserepes tartozékaikkal együtt-155 budai dénármárkáért- Kállay István unokáinak és Csaholyi Sebestyén fiainak.

1408-ban Csaholyi László a meggyesi részbirtokait zálogba adta Vay Pálnak, akit a birtokba be is iktattak.

1410 körül a Kállayak részbirtoka már Kállay István fia: Meggyesi Zsigmond öröklött birtoka volt. Az bizonyos, hogy 1413-ban még egy szent Andrásnak emelt templomáról létezik említés.

1429. májusában Csaholyi István fiai: János és László nyertek új adományt Zsigmond királytól Meggyesre, de az egykori birtoktest továbbra is a Kállay és Csaholyi családok tulajdona maradt. 1429-ben Megyes utragne alakban találjuk.

1434. áprilisában az elhalt Meggyesi Zsigmond és felesége hagyatékán osztoztak utódaik és örököseik, ekkor említik a falu Szent László király tiszteletére emelt templomát és István nevű plébánosát.

1436-ban vajai Vay Pál kapta meg felét.

1471. szeptemberében a Báthoryak feldúlták Csaholyi Pál meggyesi birtokát, s a javait Bátorba hurcolták.

1477-ben a Bélteki Drágffyak szerezték meg itt Csaholyi Mátyus fia, István részeit. 1513-ban az elhalt Csaholyi Bertalan özvegye, Anna asszony vonakodott visszaadni férje egykori meggyesi részbirtokát.

1514-ben meghirdetett keresztes hadba számosan vonultak a térség falvaiból, mezővárosaiból.

1520-ban -leányági örökösként- Derzsi Lászlóné Buthkay Keszegh Erzsébet szerzett benne a Csaholyiaktól részeket. A hatalmas Drágfi Gáspár pártfogása alatt a reformáció már 1527-től kezdve nagyon elterjedt volt vármegyénkben s a többek között a községünkben birtokos. Sulyok, Irinyi, és Zeraycsaládoknak is hívei közé számíthatta - joggal lehet következtetni, a XVI. század második felében már református volt a lakosság.

1546-ban Peökry Pál birtokolta egy részét. Volt ez azon Peökry Lajosnak Báthori Erzsébettől született fia, aki mivel Ferdinánd Királyt illetlenül tsufolta, Gréczben és Insprukban két esztendeifogságban tartatott 1547-ben Csaholyi Somát és Katalint iktatták itt birtokba.

1549-ben Brebiri Melyth Györgyné Csaholyi Anna követelte a másik Csaholyi-ágtól elhalt apja birtokainak okiratait. A XVI. Században földesurak benne a Báthoryak is. A XVII. században Meggyes urai gyakran változtak. Új birtokosként feltűnik Anarcsy György,1659-ben Kapy Katalin. Jelenleg a nyírmeggyesi egyház történetéről 1666-ból és 1673-ból kelt kontraktuális levél s a megmaradt kisebbik harang ezzel az inscriptiával: "Sum furu in glorian Dei Ao 1687" árulkodik. Az egyház adatai az 1666. évig vezetnek vissza az ekkori prédikátor Dobrai Mihály volt. A II. Rákóczi Ferenc által elrendelt 1703 pünkösdjétől 1705 január 1-ig tartó összeírásból kitűnik, hogy meggyes 2 hétig pusztán állott az összeírás alkalmával, csupán 6 gazda lakott benne.

1742-ben restaurálják a templomot, két évvel később 1744-ben pedig másik harangot öntetnek a kisebbik mellé. Az 1766 évi tűzvész, amely egy villámcsapás következménye volt, elpusztította a község templomát és a parókiát is.

1783-ban 18 nemes és 6 adózó férfiúból megalakul az első presbitérium. A XVIII. században a gróf Teleki, Irinyi, Ujhelyi, Korda, Bay, Sulyok, Varga, Kovács és a Szatmári, Bence családok szerezték meg. Már Nyír-Meggyes néven írt róla Fényes Elek az 1851-ben kiadott Geographiai szótárában: "Szép erdeje volt, jóféle lapály és homokos határa búzát, rozsot, kukoricát bőven termett, 1433- an lakták."

Szatmár vármegye 1908. évi monográfiájában kisközségként szerepel 335 házzal, 1737 lakossal, 4092 hold határral és 12 tanyával. Akkori urai Ilosvay Aladár és Bálint, özv. Válly Jánosné, Nemestóthi Szabó Antalné voltak. A község 1786-ból származó pecsétje jól tükrözi, hogy az emberek fő megélhetési formája már ebben az időszakban is a mezőgazdaság volt. A zárt pecsétmező alján stilizált föld, belőle kinövő lombos fával, fölötte az évszám: 1786. A fa bal oldalán alul görögdinnye, fölötte sárgadinnye, a jobb oldalon egy kéve búza. Tisza László, Kálmán és Lajos 1866-ban, még a birtok elkülönözés (jobbágyfelszabadítás lezárása) teljes befejezése előtt, felosztották egymás között a tiszai uradalmat, amit 1866. október21-én Geszten írtak alá. A továbbiakban rögzítették a fiú és leányágat egyaránt érintő örökösödés alá eső birtokrészeket is, ide tartozott Nyírmeggyes is tizennégyezer forint becsült értékkel.

 

A rendszerváltás előtti években Nyírmeggyes aktív keresőképes lakossága a közeli városban Mátészalkán, illetve a Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben dolgozott.

Mátészalka a környék központja, a környékbeli falvakra gyakorolt vonzáskörzete hatalmas volt, hiszen nagyon sok vállalat működött ott, pl: Magyar Optikai Művek – MOM, Ipari és Szerelvénygyártó Gépgyár – ISG, Budapesti Finom Kötött áru Gyár – BFK, ERDÉRT, ZÖLDÉRT. Bútorgyár, Mezőgép, Tejipar, Kenyérgyár.

Ezek a vállalatok „bejárós”, alul iskolázott embereket foglalkoztattak.

 

A rendszerváltás után Nyírmeggyes község gazdasági élete súlyos válságba került, mivel a Termelőszövetkezet megszűnt, valamint a részei felbomlottak (varroda, kertészet, sertés telep, cipősarok készítő üzem, csirkenevelő telep). A környéken található gyárak, üzemek csődbe mentek, s az ott dolgozókat elbocsátották. A munkanélküliség óriási magasságokba emelkedett.

A munkanélküliség következtében nagy szociális feszültségek alakultak ki. Az óriási munkanélküliség magyarázható az alacsony iskolai végzettséggel, a pályakezdő fiatalok magas számával, a közhasznú illetve közmunka programok hiányával.

 

A 90-es évek közepén lassú stabilizálódás, szerény mértékű fejlődés kezdődött. A korábban kizárólag csak szovjet piacra termelő Konzervgyár piacot váltott, ez által talpon tudott maradni. A varrodának új, olasz tulajdonosa lett, aki új gépi technikával modern termelési módot tudott tanítani a felvett dolgozóknak.

 

Azonban a Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet többi része a kertészet, a csirkenevelő telep, a sertés telep privatizálása nem volt sikeres.

 

A Mátészalkán található régi gyárak egy része például a MOM Zrt. 2 új német tulajdonost kapott, így átalakult - jelentős része – CARL ZEISS-é, és BUCHMAN-á.

 

A bútor gyárt, az Erdértet, a Tejipart, a Kenyérgyárat sikeresen privatizálták, így ha lassan is, de elkezdődtek fejlődni.

Az új gyárak a ZEISS, BUCHMANN, VEGA, és a Mátészalkán gombaszerűen kinőtt új bevásárló központok új munkahelyeket biztosítottak a munkavállalók részére. Lassan a munkanélküliség kezdett mérséklődni térségünkben ez által Nyírmeggyesen is.

 

Nyírmeggyes település örökségei:

 

Nyírmeggyes legjelentősebb építészeti értéke, a középkori eredetű református templom, mely műemléki védelem alatt áll. A településen a református egyház története 1527-ben kezdõdött: akkor kezdett terjedni a reformáció a környéken. A késő gótikus templom a XIV. században épült. A tornyon téglából készült a sisak, ami a környéken igen szokatlan. Az épület hozzávetőlegesen keletelt, egyenesen záródó hajója téglalap alaprajzú, nyugaton egy nyolcszögletű harangtoronnyal, délen két toldalék építménnyel rendelkező kontyolt nyeregtetős épület. Bejáratai egy déli előtérből, illetve a nyugati torony tengelyében nyílnak. A hajó párkánymagasságától nyolcszögletű torony földszintjén oldalanként 2-2 támpillér keretezte egyenesen záródó bejárati ajtó, felette félköríves ablak. A körbefutó fő párkány felett páros oldalanként 1-1 félköríves ablak nyílik. Fél órapárkánya felett falazott kő gúlasisak. A hajó háromszögű oromzattal kapcsolódik a toronyhoz, sarkain támpillérekkel, míg déli oldalához egy félnyeregtetős karzatfeljáró toldaléképület, illetve egy háromszögű oromzatos előtér, lizénás keretezésű falmezőben nyíló bejárattal. Közöttük neogótikus rézsűs, könyöklős ablakok nyílnak. Egyenesen záródó végén 3 támpillér között 2 félköríves ablak. Északi falán 2 neogótikus ablak nyílik. Kontyolt nyeregtetején fémlemezborítás található.

 

A művelődési ház és a Községháza között áll a római katolikus egyházhoz tartozó Szentháromság templom, melynek kertjében egy fa harangláb is található. A templom ékes dísze Nyírmeggyes főterének.

 

I.és II. világháborús emlékművek

A település központjában két emlékmű áll. Az első világháborús emlékmű a református és katolikus templom között látható. A második világháborús emlékmű szobrászati alkotás nélküli, a református templom mellett található.

 

Arany János szobor és emléktábla

Az egyik legismertebb és leghíresebb írónk nevét viseli a helyi művelődési ház és az általános iskola épülete is. A művelődési ház névadóját, Arany Jánost Varga Tamás szobrász mintázta meg. Az életnagyságú, bronzból készült művet az épület elé, a rózsakert közepében helyezték el, 1999-ben. Az író arcképes emléktáblája az iskola bejárata mellett található.

 

Jóság szimbóluma

2012-ben avatták fel az Arany János Általános Iskola udvarán Grigoriy Pototsky orosz szobrászművész alkotását, mely a Jóság szimbóluma nevet viseli. A pitypang a művész szerint egy légies virág, mely a jóságot jelképezi. Egy hosszú szárú, virágot megjelenítő szobrot láthatunk, ahol a virágot nyitott tenyerek formálják, rajtuk tágra nyílt szemekkel. A szobrász így vélekedik koncepciójáról.: „A nyitott tenyerek a Földet formázzák. Amíg jók vagyunk, addig óvjuk a Földet. Ha nem leszünk ilyenek, akkor a Föld eltűnik, és mindannyian elpusztulunk. Még a legnehezebb nemzetközi problémákat is a jóság elve alapján kell rendezni. Ezért szorgalmazom, hogy a különböző országokban helyezzék el a jóság szimbólumát.” A szobor másai szintén megtalálhatóak a világon már sokfelé, pl. Franciaországban, Németországban, Svájcban, Ausztriában, Kínában, Észtországban, Lettországban, Ukrajnában, és Oroszországban is.

 

Gébics tanya

A Nyírmeggyes határában lévő Gébics-tanya egy parabolabucka ölelésében, csöndes, nyugodt környezetben helyezkedik el. A több mint két hektáros terület egyik része öreg akácos, mely a homokbuckák megkötésére lett telepítve, a másik részén néhány éves akácültetvény található. A tanya vad és madárvédelmi bemutatóhelyként működik, valamint otthont ad környezet, - és természetvédelmi előadásoknak, foglalkozásoknak. Az ide látogatók megismerkedhetnek a vadon élő állatok és madarak életkörülményeit segítő eszközökkel és lehetőségekkel. Az évekkel ezelőtt létesített odútelep kiváló lehetőséget kínál az odúlakó madarak fészkelési szokásainak megfigyelésére, a fiókák fejlődésének nyomon követésére. A látogatók betekintést nyerhetnek az odúkészítés, a helyes odúkihelyezés, takarítás rejtelmeibe is.